Lengyelországi kirándulás

Nagy izgalommal vártam a kirándulást, mivel eddig nem voltam Lengyelországban és nem láttam még élőben a náci tömegpusztítás helyszíneit. A szállásunk Krakkó központjában volt, ahonnan remek lehetőség adódott a különlegesen szép város megtekintésére. A második napon reggeli után Auschwitzba indultunk, ahol egy magyar nyelvű idegenvezető várt bennünket.  Megdöbbentő volt látni azt a helyet, ami a világtörténelem talán legnagyobb temetője. A tábori múzeumban teljes termek voltak tele a megölt emberek személyes tárgyaival, hajával. Az igazi megdöbbenést a tábor birkenau-i része váltotta ki bennem, annak is különösen a mérete. Megesett, hogy egyszerre annyi ember várta itt a saját kivégzését mint a mai Nyíregyháza lakossága. A kirándulás sokkoló és tanulságos volt, ami arra sarkall, hogy kiálljak a megkülönböztetés ellen.

A kirándulásra a Holokauszt Emlékév 2014. programsorozat keretében került sor. A résztvevők a Demecseri Oktatási Centrum, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, a vásárosnaményi Lónyay Menyhért Szakközépiskola és a nyíregyházi Bethlen Gimnázium 10-10 diákja és tanárai voltak. További képek>>>

 

Izrael régészete a levegőből címmel fotókiállítás nyílt a nyíregyházi zsinagógában

Izrael régészete a levegőből címmel fotókiállítás nyílt a nyíregyházi zsinagógában, Izrael Állam függetlensége kikiáltásának 63 éves évfordulója alkalmából. Megnyitó beszédet mondott Kertész Gábor, a Zsidó Hitközség elnöke, és Gáll Ottó, az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör elnöke. A megnyitás után Gulyás Csaba történelemtanár beszélt a képek alapján Izrael történelméről a nagyszámú érdeklődőnek. A kiállítás június 6-ig, vasárnaptól csütörtökig délelőttönként tekinthető meg.

 

Izrael: 60 év – 60 kép

Az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör szervezésében nyílt meg a Bécsi Zsidó Múzeum vándorkiállítására, melynek címe: Izrael: 60 év – 60 kép A kiállítás egy válogatás David Rubinger, a 20. század egyik legjelentősebb sajtófotósának képeiből. Minden kép egy évet reprezentál Izrael állam alapításától kezdve. Megtekinthető a Váci Mihály Kulturális, Művészeti és Gyermekcentrum (Nyíregyháza, Szabadság tér 9.) földszintjén 2009. szeptember 24-től október 9-ig. Megnyitó: 2009. szeptember 24. csütörtök 14,00 óra. Bevezetőt mondott: Eva Wosobe, kiállításkoordinátor, a Bécsi Zsidó Múzeum munkatársa.

A kiállításról írták: Nyíregyházi Napló cikke

Izrael Nagykövete, Aliza Bin-Noun asszony látogatott Nyíregyházára.

2009. augusztus 17-én Izrael Nagykövete, Aliza Bin-Noun asszony látogatott Nyíregyházára. Csabai Lászlóné polgármester meghívására a nemzetközi néptáncfesztivál – melynek izraeli résztvevői is voltak – egyik díszvendégeként töltött egy napot városunkban a magyarul is jól beszélő diplomata. A fotók a Városháza könyvtárában készültek, ahol egy rövid, de jó hangulatú beszélgetésre került sor az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör elnöksége és néhány aktivistája részvételével. A beszélgetés során tájékoztatást kaphattak a résztvevők Izraelben való tanulási lehetőségekről, a Közel-Kelet aktuális politikai helyzetéről, és az egyesületnek a Nagykövetséggel való együttműködési lehetőségeiről is szót ejtettek.

Rendhagyó megemlékezés a Soáról

Az elmúlt években megszokottól eltérő megemlékezést tartottak június 14-én Nyíregyházán a Holokauszt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei áldozatairól. Korábban a hagyományosan tíz órától kezdődő önkormányzati ünnepség gyér látogatottsága mellett a szavalaton, megemlékező beszéden és zeneszámon túl csak a protokolláris koszorúzások kaptak szerepet. Ezután a megemlékezés a helyi zsidó temetőben folytatódott.

Idén azonban jóval nagyobb létszámban jelentek meg a városlakók már a tíz órai városi rendezvényen az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör szervezésének köszönhetően. A megszokottól eltért ezúttal Lengyel Károly független önkormányzati képviselő lentebb olvasható, őszintén emlékeztető beszéde is a Soá áldozatairól és a Vészkorszak tanulságainak jelenkori aggasztó aktualitásáról.

A városi rendezvényt követően mintegy háromszázötven főből álló menet indult a városi zsidó temetőbe a nyíregyházi utcákon. A tömegben több, „A Holokauszt az emberiség szégyene” feliratú tábla volt látható.

A zsidó temetőben tartott gyászistentiszteleten Frölich Róbert főrabbi tartott gyászbeszédet emlékeztetve a résztevőket arra, hogy a zsidó hit szerint két Jeruzsálem van, a mennyei és a földi. A mennyeiben minden megtalálható, még az is, ami egyelőre a földiből hiányzik. Így van ott Szentély és a Tóra által előírt hétágú menóra is, melynek lángjai emlékeztetnek a mártírhalált szenvedettekre.

A temetői rendezvényen a MAZSIHISZ-t Feldmájer Péter elnök, Nyíregyháza Megyei Jogú Város önkormányzatát pedig Csabai Lászlóné polgármester képviselte.

Tóth-Ábri Péter

Lengyel Károly önkormányzati képviselő Holokauszt emléknapi beszéde:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

Kell-e politikusnak beszélni azon a rendezvényen, melyet a SOÁ, Nyíregyháza zsidó lakosságának tömeges deportálása és megsemmisítése emlékére tart a zsidó hitközség és a város immár évek óta? Emlékezni a történész és a művész tud jól. Én most mégis szót kérek területileg is érintett képviselőként, hiszen van idő, amikor várják is, kell is, hogy megszólaljon a politikus. Én megszólalok, és azt állítom, hogy lám, a mementó csak akkor ér valamit, ha megelőzte azt a szembenézés, a döbbenet, a megbocsátás és a megnyugvás. Kérem, vegyük észre, hogy Magyarországon ez még mindig várat magára.

Lengyel KárolyMivel kell szembenézni? Hát azzal, hogy zsidó honfitársainkat gyakorlatilag nem a gonosz német csapatok hajtották el Auschwitzba, hanem buzgó magyar csendőrök szedték össze őket nagyon hamar, embertelen és könyörtelen módon. Ezzel a halálos gépezettel szemben a magyar lakosság jelentős – nagyobbik – része nem hogy nem tiltakozott, hanem egyenesen örömmel támogatta, volt, aki vagyonszerzés céljából, és volt, aki egyszerűen csak gyűlöletből, a gonoszság ideológiájától hajtva.

Nem beszélünk erről, családokban ez nem téma. Igen, volt, akkor is, aki a menetet nézve sírt. És volt több, aki tapsolt, és volt sok közönyös, mint akár az itt elmenő járókelők is. És majdnem mindnyájunk családjában, nagyszüleink, rokonaink közt higgyék el, van mindegyikükből.

Eközben Dániában a németeknek két nap után vissza kellett vonniuk a sárga csillag viselésére kötelező

rendeletet, mert először a dán király tette fel, mondván, hogy itt minden dán ugyanolyan, mint a másik, és őt követte egész Dánia. Dániában a náciknak átadott zsidók száma nulla volt, mert kicsempészték őket Svédországba.

Ezzel kell szembenézni. És ezért kell bocsánatot kérni, és örüljünk, hogy egyáltalán van kitől. Persze tudom, most húzogatják a szájukat néhányan, és azt mondják: minek annyiszor bocsánatot kérni, hát állandóan bűntudatunk legyen?

Bocsánatot elég lenne kérni talán egyszer is. De azt csak a szembenézés döbbenetével lehet megtenni, mert annak a bocsánatkérésnek őszintének kell lennie. Hadd olvassak fel ezért itt egy részletet egy túlélő nyírbátori nénivel általam készített interjúból, egy töredéket: Apámnak volt egy öccse, akinek volt két szerencsétlen angolkóros kislánya. Volt még egy nagyfiú, egy 16 éves, meg egy 12 éves kisfiú is. És azok kivételezettek voltak, mert apám öccse még '42-ben a Don kanyarnál hősi halált halt. Úgyhogy ezeknek nem kellett volna elmenni. Kikísértek bennünket az utcára – mert oda kellett kimenni -, és az a két szerencsétlen kislány is kijött, akik angolkórosak voltak, és ahogy elköszöntünk, nagyon sírtak. A csendőr odament, beléjük rúgott, azt mondta: Pont ezeket a szerencsétleneket hagyják itt, ezek szaporodjanak, nem elég bajunk van velük! Azt mondta apámnak a sógornője a nagyfiának: Bandi, eredj be, tegyél minden gyereknek egy kis váltóruhát, meg a kenyeret csomagold be, gyere, üljünk fel a szekérre és menjünk. Milyen életünk lesz itt nekünk, ha már így rugdossák ezt a két szerencsétlent. És eljöttek velünk, nem maradtak otthon. Egy sem jött közülük haza. Egyetlen egy sem…

Ezek után nekünk nem marad más hátra, mint hogy alázatos szívvel Önök elé álljunk és kérjük Önöket, hogy bocsássanak meg nekünk. Bocsássák meg, hogy akár fegyverrel is nem álltunk ellen annak a hatalomnak, ami Önöket, honfitársainkat a halálba küldte. Bocsássák meg, hogy ezek után az események után ma még mindig félnivalójuk van ebben az országban. Bocsássanak meg, kérem!

Miközben ma Szegeden tanácskozik a magyar szélsőjobboldal, és új időket emleget, addig Nyíregyházán és az országban sok demokrata polgártársammal együtt azt mondom, hogy ez a generáció elhatározta, nem nézzük tétlenül a régi idők, a történelem szörnyeinek újraéledését. Magyarország és Nyíregyháza békeszerető többsége nevében mondhatom, hogy nem fogjuk tűrni utcáinkon gárdák, halálbrigádok masírozását és honfitársaink megfélemlítésére vagy megsemmisítésére irányuló terveik megvalósulását.

Kérem, mondják velem együtt: Nem, soha többé, nem, soha többé, nem, soha többé!

Köszönöm, hogy meghallgattak.”